Léböjtnapló. Sándor Anikó, a Camino-kötetek szerzője eljött és megírta… Bevezetés
Én magam is nehezen hiszem el, mekkora fába vágtam a fejszémet! Hamarosan elkezdem ugyanis életem első léböjt-kúráját!
Sokszor gondoltam rá, hogy egyszer ki kellene próbálni, de mostanáig nem volt hozzá elég bátorságom. Méghogy egy teljes hét evés nélkül! És még a reggeli capuccinómról is le kellene mondanom? Az evés nélküli élet gondolata ijesztőbbnek tűnt, mint annak idején a 800 kilométeres gyaloglásé az El Caminón.
Sokan nem is gondolják rólam, én lélekben egy igazi hedonista vagyok. Fontosak számomra a szép tárgyak, a jó ízek, a különleges ételek. Így talán belátható, hogy mekkora elszánás részemről a döntés, hogy egy hétre lemondok a szilárd élelemről. Ám már alig van olyan számomra fontos ismerős vagy barát, aki ne fordult volna meg legalább egyszer valamilyen böjttáborban. Legtöbben rendszeresen járnak. Évekig elképzelhetetlennek találtam, hogy magam is csatlakozom valaha, de egy ideje azt látom rajtuk, hogy kisimulva, lenyugodva, olyan letisztultan érkeznek vissza onnét. Nem beszélve arról, hogy rájuk nézek és időben feldereng megváltozott sziluettjükről az évtizeddel azelőtti énjük.
Az utóbbi időben egyre inkább érik a gondolat, hogy változtassak táplálkozási szokásaimon is. A mérleg mind többet mutat, én pedig nem érzem jól magam a bőrömben. Mintha folyton cipelnék valamit, amit képtelen vagyok letenni… Kísérleteztem különféle fogyókúrákkal, de egyik sem tartott pár napnál hosszabban. Böjtölni is megpróbáltam – este hétnél tovább sosem ment az éhezés. Úgy éreztem, hiányzik valami, amiben megkapaszkodhatnék, amikor lankadok.
Mintha odafent már megint meghallották volna a sóhajomat: micsoda „véletlen“, pont ekkor futok össze egy régi kedves ismerősömmel, Ancival, aki – na mit gondoltok, hová készült éppen? Igen, igen! Egy léböjttáborba!
Meséli, hogy hosszú ideje, minden évben legalább egyszer böjtöl egy hetet. Olyankor pedig nemcsak lead pár kilót, hanem az egész teste új életre kel, és megtelik friss energiával.
„Olyan vagy, mint amikor megismertelek“ – bókolt neki a kedvese az egyik kúra után, és részemről ez a végső ért.
Már írom is a jelentkező levelet.
Megértem, hogy ez a találkozás egyben üzenet is – eljött az én időm.
Most pedig tele vagyok izgatott várakozással. Hogyan fogom bírni? Eredményes lesz-e? Hogy érzem majd magam abban a Balaton közeli kis mesefaluban, amelynek Szólád a neve. Éjszakánként felébredek, és úgy várom az indulás napját, mint gyerekkoromban a karácsonyt.
Erős akarok lenni és kitartó!
Ismét próbára teszem az akaraterőmet, azért, hogy az egy hét után egy frissebb, energikusabb, vidámabb Anikó térjen vissza Budapestre, aki NEM UTOLSÓ SORBAN JÓ NÉHÁNY KILÓVAL KÖNNYEBB IS LESZ!
Kívánjatok nekem szerencsét!
Léböjtnapló Sándor Anikótól – 1. nap
MEGÉRKEZTEM!
(Még tegnap este, és persze már megint én voltam az utolsó…)
Tizenketten vagyunk, egy varázslatos környezetben, valamint Kenza, a terapeutánk, és a párja, Tamás. Bűbájos faházakban szállunk meg, és úgy látom, szerencsénk lesz az időjárással is.
A helyszín egyébként felülmúlta a várakozásomat. Egy vadonatúj, igényes, kétszintes faházakból álló, gondosan védett üdülőfaluban, egy- és kétágyas szobákban lakunk, az erdő közepén! Egy házban három szoba, a házak elég közel egymáshoz, de mégis háborítatlan erdei környezetben. Óriási teraszok, tágas terek, kandalló, napsütötte nappalik… maga a tökéletesség. A tegnap este főleg ismerkedéssel telt, nagyon helyes emberekkel sodort össze megint az élet. Vacsorára üres zöldséglevest kaptunk, s ezzel elkezdődött az egyhetes kihívás!
Most viszont, amikor már ezeket a sorokat pötyögöm a gépbe, jelentem – TÚL VAGYOK AZ ELSŐ BÖJTÖS NAPOMON! Úgy érzem magam, mint egy hős várvédő, aki megnyerte az első csatát. Reggelire gyógyteákat ittunk, aztán tornáztunk egyet a szabadban Ildikóval, aki természetgyógyász. A 3-1-2 elnevezésű meridián tornával erősítettük az immunrendszerünket: 3 akupresszúrás pontot érintünk, az 1 a hasi légzésre utal, és 2 lábon állunk. Ezt követően jógáztunk – én életemben először -majd pihentünk, ki-ki a saját szobájában, a májára helyezett melegítőpárnával. 🙂 Tanulok. A máj melegítése elősegíti a már vérkeringését és méregtelenítő kedvét a böjtkúra időtartama alatt – már ezt is tudom. Ja, előtte ebéd is volt. Ismét szűrt zöldségleves, egészen finom. Ezután útrakeltünk az ezer színben pompázó őszi erdőben. A lábamon az a túracipő, amelyben 2010-ben 800 kilométert gyalogoltam az El Caminón!
Délután nyirokmasszázs Jucitól!!! Mit mondjak, iszonyúan jó dolgunk van! Kenza a kilókért, Juci a centikért felelős – ezt mondták az első napon. A nyirokmasszázs ugyanis olyan keringési folyamatokat indít be, amiket semmi más nem képes mozgásba hozni, és Juci kezének köszönhetően fejvesztve távozik belőlünk a méreg! Kenza és Tamás a gondolatainkat is lesik, a legkülönfélébb izgalmas gyümölcs- és zöldséglevekkel igyekeznek elfeledtetni velünk, hogy immár 24 órája nem ettünk egy falatot sem… Nem hittem volna, hogy ilyen vidáman is lehet nem enni, és komolyan nagyon jól vagyok!
Léböjtnapló Sándor Anikótól – 2. nap
Be kell vallanom, hogy indulás előtt igazából egyetlen cél lebegett a szemem előtt: FOGYNI! Legalább 3-4 kilót, ha több lesz, az még jobb. Hiába intettek a tapasztaltabbak, hogy egy léböjtkúra nem erről szól, a fogyás legfeljebb a kellemes mellékhatás, én bizony erre görcsöltem rá.
Az utóbbi időben minden évben többet mutat a mérleg egy-egy kilóval, és hiába tudom, hogy ez az életkor természetes velejárója, aki ismer, tudja, engem nem lehet „betörni“. Nem adom meg magam, nem akarok kövér, öreg néni lenni pár év múlva! Nem és nem! Ha pedig valaki előre elkezd nekem papolni arról, mennyire fontos cél a testi mellett a lelki megújulás egy ilyen helyzetben, akkor valószínűleg nagyon ellenszenvesen reagáltam volna rá,hogy tudniillik: nekem mondod, tanárnak, hogy füle van a szamárnak? Egy zarándoknak beszélsz a lelki megújulás mikéntjéről?
Szerencsére senki nem akart meggyőzni, így ismét magam tapasztalhattam meg a csodát, a böjt valóban nemcsak a testet tisztítja, hanem a lelket is! Hozzá vagyok már szokva, hogy a Nagy Rendező odafentről mindig tálcán kínálja a muníciót a fejlődésemhez, így nem is csodálkozom, hogy a második napi programunk éppen egy olyan helyszín lett, amely óvatosan – és nagyon hatásosan – lelki síkra terelte a léböjtkúrámat.
Balatonszárszón jártunk ma, egy lenyűgöző szakrális helyen, a 10 stációs, miniatűr Caminót jártuk végig, amelynek neve ’A megújulás útja’. Elgondolkodtató szövegeket olvastunk egy-egy állomásnál családról, felelősségről, természetről, a teremtő tudásról, amiben őszintén hiszek, és persze az újrakezdésről.
Szerencsére ilyenkor még nincsenek nyitva a lángossütők, éttermek, így nem volt semmi, ami kizökkentsen az áhítatból.
Elképesztő, de nem vagyok éhes!
Léböjtnapló Sándor Anikótól – 3. nap
Remek a csapat, komolyan!
Ahogy haladunk előre az időben, egyre többet beszélünk ételekről. Mesélünk egymásnak az életünkről is, és nagyon sokat nevetünk. Kezdem megismerni a gyógyteák hatásait Kenzának és Ildikónak köszönhetően, akik fáradtságot nem ismerve válaszolgatnak a kérdéseinkre, és minden apró-cseprő panaszunkra van egy gyógyteájuk vagy egy gyógynövényük.
A böjt egyeseknél vérnyomásingadozást okoz, ezért rendszeresen mérjük a vérnyomásunkat, és vitaminokat, ásványi anyagokat juttatunk a szervezetünkbe, nehogy hiányt szenvedjen valamiben.
Nyirokmasszázs minden nap! Éljeeen!
Számomra ez a nap fénypontja, mintha Juci, erős kezeivel megjutalmazna a kitartásomért. Persze a lelki hozadékán túl nagyon fontos egészségügyi jelentősége is van ennek, hiszen ahogy már megtanultam, az egyre felszabaduló méreganyagnak segít a nyirokrendszer útján eltávozni a szervezetből.
Ma egy gyógyító helyre, Nezdére kirándultunk, a Kupa-Koppány vezér emlékparkba.
A falusiak régóta suttognak a hely gyógyító erejéről. Azt beszélik, hogy a negyvenes években a Csordás néni bivalyai ha egy bizonyos helyre lefeküdtek, bikacsökkel is alig lehetett őket elhajtani onnan. Állítólag egykor talicskán tolták fel ide a beteg öregeket, gyógyulni. Kilenc emlékmű visz végig az úton, többek között Attila, Csaba királyfi, és Koppány szobra. (A legenda szerint Koppány vezér itt van eltemetve…)
Zsebemben az egyre fogyó szőlőcukorral, tátott szájjal bámultam az alattunk elterülő Balatont, amikor tőrdöfés éreztem a kézfejemen: megcsípett egy darázs. Gondolom a szőlőcukrot kívánta meg, még jó, hogy nem a számba repült be.
Útközben Kenzával sokat beszélgetünk, egy másik, anyagtalan dimenzióról, amelyhez mindkettőnknek volt már szerencséje…
Valahogy mindig ilyen emberek közelébe sodor az élet. Hála érte.
